Szirmai nyílnak

Szirmai nyílnak

Eleinte úgy lázadtál, hogy
péniszalakú tankokat firkáltál a tankönyvbe.
Mindenkire lőttek:
tudósra, költőre, zeneszerzőre.
Később falra fújtál festéket,
kedvenced az ördög volt
– minden tiltás ellenére.
Bőröd alatt a tinta:
testéked, és
Korminak keresztelted a tejfehér kölyökmacskát.
Aztán
észrevetted, hogy mindig
olyan megyében éltél,
ami a
Dunához simul, és
azzal magyaráztad
zaklatottságodat, a
folyton-folyvást fojtogató epizódokat, hogy
ennek dacára sem
tanultál meg úszni, sőt,
lebegni sem rendesen.
Mostanában zuhanó rozmárok képe kísért,
a sziklának csapódó hústömeg,
mikor a távoli vízparton
hullabűzben ázik a csend,
és messzire nyúlik a hallgatás.
Mikor kezdtél a gepárd helyett az antilopnak drukkolni?
Picsába, picsába, picsába a természetfilmekkel, gondolod,
gondolod.
Növényeket locsolsz inkább
elszántan az előkertben,
figyeled, hogy estére
színeket növesztenek.
Kimondásra váró szavakat
zárójelezel,
ismeretlen állatok csontjából
főzöd levesed,
kavargatod, ízleled, és ahogy dúdolod,
felejted is, ja, felejted a dallamot:
most van a perc, nincs helye másnak,
szirmai nyílnak a halálvirágnak.
most van a perc, nincs helye másnak,
szirmai nyílnak a halálvirágnak.
most van a perc, nincs helye másnak,
nincs helye másnak,
nincs.

Vers: Taizs Gergő

Zene: AI-generated (Suno)

Видео Szirmai nyílnak канала taizs