A határtalan égbolt

A határtalan égbolt

Már bebolyongtam a csillagrendszeredet szavaimmal,
átgravitáltam a tér végtelen űr-mezején.
Röppályám emlékek nyomvonalára simulva
szárnyaszegettséggel lengte be napjaimat.

Mennyire untam a néma kiáltást visszaköhögni!
Vákuum a lelkem, hang nélküli tiszta magány.
Napszél tépte vitorlám, és már nincs, ami hajtson,
bárhova is visz az út, súlytalanul lebegek.

Nyelvem alá temetett türelemmel várom a fényed.
Megváltó sugarát merrefelé tereled?
Hol van a pont, ahová e sorok még éppen elérnek?
Meddig serceg a toll? Tintanyomot hagy-e majd?

Így élek. Kisbolygóként pár hexameterben.
Benned visszhangzó céltalan aszteroid.
Szűkre szabott az időnk. Becsapódás, ennyi jutott csak:
gondatlanságból elkövetett szerelem.

Vers: Taizs Gergő

Zene: AI-generated (Suno)

Видео A határtalan égbolt канала taizs