József Attila: Mama [SOMA VERSFILM 3.0]

Zámbori Soma verset mond

Édesanyámnak (1950-2023)

MAMA
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítõt old az ég vizében.

Utómunka: Ács D. Kata

Видео József Attila: Mama [SOMA VERSFILM 3.0] канала Zámbori Soma