[KARANTÉN VERS] Lackfi János: Úgy kellene

Zámbori Soma verset mond a karanténból
5. nap
Ahogy a sósan langyos áramlatban
együvé sodródó fodros algák,
ahogy az egymást ujjbeggyel
érintve összesúrlódó lombok,
ahogy a lassan kúszó,
kásás tűzzel mindent magába
ölelő lávafolyás pusztító lángja,
ahogy a csápos antennákkal
egymást birizgáló, bókoló
füvek, ahogy a légrétegek közé,
mint átlátszó tokba, akadálytalanul
csusszanó fecsketest, ahogy a
partra kéjesen kihemperedő,
gyöngyhabot bugyborékoló,
kocsonyás hullámok, ahogy a
terebélyesedő fák rostról rostra
izmosodó gyökér-markolása,
nekünk is úgy kellene
szeretnünk egymást,
lüktető türelemmel,
szöszölő szenvedéllyel,
hűvös izgalommal,
a folyó mélyíti ekképpen
medrét, eleinte emberi
kéznél nem sokkal hatékonyabban,
tétován kotorászva kavicsot,
karistolva földet, majd pillanatról
pillanatra morzsolva lassú
évszázadokat, az idő elmálló
tömbjeit kavargásba oldva,
tovasodorva, a kimélyült
talaj helyén töményen ásító
űr marad csak, két elkeveredő
anyag rezgő,
részegítő távlata.
Utómunka: Ács D. Katalin
Ajánlás: Marossy Ica

Видео [KARANTÉN VERS] Lackfi János: Úgy kellene канала Zámbori Soma