[KARANTÉN VERS] Kányádi Sándor: Álmodó

Zámbori Soma verset mond a karanténból
42. vers

Várost álmodtam ide én;
fölraktam, itt van: az enyém.
Utat álmodtam, kész az út:
milyen messze fut?
Fényről álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,
ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.
Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,
van alázatos szőnyegem,
naponta többször ehetem.
Mi kell még – kérdik -, nem elég?
Örülök persze – szólanék,
e csak a fejem ingatom.
Állok némán – és álmodom.

Ajánlás: Zámbori József
Utómunka: Ács D. Kata

Видео [KARANTÉN VERS] Kányádi Sándor: Álmodó канала Zámbori Soma