[KARANTÉN VERS] Andrássy Réka: Az idő álma

Zámbori Soma verset mond a karanténból
33. vers

Az Idő felakasztotta kabátját a fogasra,
szusszantak rajta a csillagok.
Zsebeiből napok potyogtak a földre,
kis, morzsás tegnapok.
Leült és kávét töltött magának lustán,
végighevert a tejút kanapén,
nézte elmélyülten a teliholdat
és gondolkodott kicsit az agapén.
Szeretni kéne. Nagy, színes álmokból
végigrakni a sáros, porlepte utat.
Hogy minden ember arra haladjon,
amerre fényes, bátor álma mutat.
Erre gondolt és lábát megtámasztotta
a göncölszekér rúdján.
Elaludt, álmában ráesett egy holnap
és csúnya púp nőtt a feje búbján.

Ajánlás: Szirák Éva
Utómunka: Ács D. Kata

Видео [KARANTÉN VERS] Andrássy Réka: Az idő álma канала Zámbori Soma