Robert Burns: John Anderson, szívem, John

John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre,
John Anderson, szivem.

John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szivem.

Szabó Lőrinc fordításaTolnay Klári előadásában hallhatjuk ezt a gyönyörű versetRobert Burns skót paraszti családból származott, s közelebb élt a földhöz, mint bármelyik angol költőtársa. A skót iskolarendszer nagyobb demokratizmusának köszönhető, hogy már ifjúkorában jól megtanult franciául, a latinhoz is konyított, ismerte a XVIII. századi angol irodalmat. A John Anderson, szívem, John az ő kezében a házastársi hűség apoteózisává lesz, eredetije azonban egy faragatlan versezet a XVI. század közepéről, amelyet a Percy-folio őrzött meg az utókor számára. / Élt:1759-1796 /

Видео Robert Burns: John Anderson, szívem, John канала bodoildi1