[KARANTÉN VERS 2.0] Demeter Viktor: Magad után...

Zámbori Soma verset mond a karanténból
2/9. versfilm

Sétáló fények a házak között,
mint szétgurult gyöngyszemek a hátad mögött
vagy tán a talpad alatt cuppanó sár,
mi megszárad hamar,
firka a falon, egy összevisszaság,
mit magad után hagytál.

Oszlopokon ragasztó nyoma,
gyönyöröknek édes otthona,
olvadó jégcsap a háztetőn,
és a cseppek csak járják a keringőn
túl táncaikat.
Édes kis összevisszaság,
mit magad után hagytál.

És hogy ki voltál Te? Magad sem tudhatod.
Talán csak csend a zajban,
egy asszony a falban...
de akármi is voltál, önvalód fel nem adhatod,
magadat meg nem tagadhatod...
hiába hever gyönyörű összevisszaság,
mit magad után hagytál.

Amikor a rendetlenség rendnek tetszik,
amikor szétfeszített combbal fekszik
vérrel telve, duzzadva,
az őrület határára sodródva,
mélységes összevisszaság,
mit magad után hagytál...

Régen megtagadott jövőnek hívó szava,
múltak árnyainak taszító sikolya,
álmatlan éjjeleknek álmai,
az a kimondhatatlan, az a valami, az az igazi...
feledhetetlen összevisszaság,
mit magad után hagytál.

Érthetetlen feszülő sorok,
érthetetlen, ahogy gondolok
Rád. Remegve... Remélve...
Öltözz szépbe, fehérbe!!!
és legyen
Örök összevisszaság,
mit magad után hagynál...

Ajánlás: Kittikének
Utómunka: Ács D. Kata

Видео [KARANTÉN VERS 2.0] Demeter Viktor: Magad után... канала Zámbori Soma