Balkáni biciklis csodák 3: A Tara-hegység vadonja (2019. július 20.)

A Balkán egy csodálatos világ. Nagyon szeretem a varázslatos tájait, a biciklis vándorhoz rendkívül vendégszerető embereket. Ez a film a sokadik ide vezető túrám második napját mutatja be. Néha a leírás több, néha a film mutat be több részletet.
Hajrá! Biciklis Józsi
-------------------------------------------------------------------------------------------
Balkáni biciklis csodák 3. nap – A Tara-hegység vadonja

Reggel 5 felé kinéztem a sátorból és nem láttam semmit. Vagyis tiszta köd volt még minden, úgyhogy egyszerű volt döntés: alszom még egy sort a másik fülemre is. Egyébként a Zaovine nevezetű tónál sátraztam, egy gáton, majdnem 1000 méter magasan. Maga a tó a Tara Nemzeti Parkban található, Szerbiában.

Mindenesetre megérte aludni, mert a köd feltisztulása után hihetetlen kilátás volt az alsó tóra és a környékre. A gomolygó pára és a felkelő nap sejtelmes kombinációt adott. (A látványt még film sem adja igazán vissza.)

A sátorbontás után egy hatalmas gurulás következett a gátról. Komolyan féltem, hogy fejre állok a biciklivel… Aztán elkezdődött az emelkedés a Tara-hegységben. Egy darabig rendes aszfalt volt, de utána bizony földút. Egy hegyi faluhoz lyukadtam ki, amely 5 házból állt. Mokra-gora, Mokra-gora és mutogatom a térképet a fiatal embernek. Ő meg szép angolsággal válaszolt és igazított útba. Sőt egy felessel is megkínált… Hiába ez a Balkán.

Klasszikus hegyi terep, murvás úton. A látvány gyönyörű, és az út emelkedése is kellemes volt. Lassan haladtam, de nem siettem sehova. Ezek azok az élmények, amelyeket nehéz visszaadni. Benne vagy a tájban, hallod a madarak énekét, süt a nap, fúj a lenge szél…. (Egyébként egy ritka vad vidék, ez talán majd a filmből visszajön). Sajnos az is a baj a murvás utakkal, hogy hiába küzdöttem fel magamat 1200 méter magasra és hiába buktam át a hágón. Lefele se lehet felgyorsulni a kövek miatt… A gurulásnak egyetlen előnye marad csupán: nem kell tekerni.

Végül azért átküzdöttem magam a Tara Nemzeti Parkon. A következő látnivaló Mokra-Gora volt, amely két dologról nevezetes. Az egyik egy díszletfalu, amelyet Emir Kusturica „Az élet egy csoda” című filmjéhez építették és azóta bizony trendi hellyé vált. Még az ilyen biciklis csavargók is megnézik, mint én. A másik érdekesség a kisvasút, amely a hegy gyomrában kanyarogva győzi le a 300 méteres szintemelkedést. A napról készült filmben majd lesz egy kis fékező lecke is… vasutas módra.

Délután egykor nyugtáztam, hogy eddig sok élményben volt részem, de még nem haladtam semmit. Na mondjuk 30 kilométert. Szerencsére a Drináig lejtett az út, és hátszél is volt. De közben fürödtem egyet a patakban, megnéztem egy ortodox kolostort, és újra átléptem Boszniába. A határátkelés izgalmasra sikeredett. (Aki kíváncsi a történésekre, majd nézzen bele a filmbe…)

Visegrad. Mert Boszniában is van egy Visegrad. Ráadásul a mi Visegrádunkéval vetekedő látnivalókkal. Vidám szombat délután gurultam be a híres városba. Itt található a magyar adófizetők pénzéből épített híd. Nem mostában épült ugyan, hanem a 16. század második felében, állítólag Sokoli pasa magyar hódításainak „bevételeiből”. Mindenesetre ma a világörökség része. Maga a város egy nyüzsgő, kedves és színes forgat volt szombat délután. Háromszor áttekertem a hídon, magamba szívtam a századok illatát. Én adok az ilyenre. Csodaszép kis híd…

Irány dél! Gyakorlatilag végig fogok menni a Drina mentén annak a keletkezéséig. Néhány kilométer után csodaszép kilátás nyílt Visegradra és a hídra. Percekig csak álltam és nem tudtam betelni a látvánnyal…

A Drina-menti út alagutak és viaduktok sorozata. Élmény biciklizés… Hófehér sziklák, zöld folyó, ragyogó napsütés, langy szél. Kell ennél több? Aki egyszer ebbe belekóstolt, soha nem fogja elfelejteni az érzést. Én azóta még álmodtam is vele.

A nagy élmények bizony éhessé is teszik a biciklist. Egy nagy adag csevapcsicsa, egy korsó sör… Hiába élni tudni kell. Megalkudtam tulajjal, hogy 5 euróért ad egy szobát. Ennyiért nem éri meg sátrat állítani, ráadásul elég aknás a környék. Gyalogsági taposóaknás… Szóval óvatosan. Végül aztán kiderült, hogy nincs szoba… Hát maradt a szálláskeresés, de ennek az izgalmát már a filmre bízom…

Видео Balkáni biciklis csodák 3: A Tara-hegység vadonja (2019. július 20.) канала Biciklis Józsi