Kocsis Enikő: Üvegszilánk

Kocsis Enikő: Üvegszilánk

 

Lombhullató erdő szélén, patakparton állok én.

Mezítelen lábam alatt, megformált kövek,

melyeket a víz tisztára mosott meg,

vannak nagyobbak, kisebbek,

a lényeg az, hogy mind különbözőek.
Néhány percnyi figyelgetés után,

a kövek között megcsillan egy üvegszilánk.

Odalépek majd felveszem, hihetetlen…

de már nem szúr engem, 

mert a homok a patak parton, éveken keresztül csiszolta meg.
Kezemben markolászva egy darabig,

azon tűnődtem, milyen is az ember… idelen.

Megszületünk…, majd felnövünk,

aztán hibát, hibára halmozunk, …de a legtöbben okulunk.

Évek során tanulunk… s ahogyan az üvegszilánk,

mi is életünk hátralevő részében formálódunk…
Ugye milyen szép, ha belegondolunk?

Egy üvegszilánk, …nem több és mégis hasonlítunk.

Lassan búcsút veszek tőle, óvatosan visszahelyezem a földre…

majd felegyenesedve, széttárom karjaimat…

hadd melengesse tovább arcomat a nap.

Видео Kocsis Enikő: Üvegszilánk канала Kocsis Enikő