tóth árpád: esti sugárkoszorú (1923)

előttünk már hamvassá vált az út,
és árnyak teste zuhant át a parkon,
de még finom, halk sugárkoszorút
font hajad sötét lombjába az alkony:
halvány, szelíd és komoly ragyogást,
mely már alig volt fények földi mása,
s félig illattá s csenddé szűrte át
a dolgok esti lélekvándorlása.

illattá s csenddé. titkok illata
fénylett hajadban s béke égi csendje,
és jó volt élni, mint ahogy soha,
s a fényt szemem beitta a szivembe:
nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
vagy áldott csipkebokor drága tested,
melyben egy isten szállt a földre le,
s lombjából felém az ő lelke reszket?

igézve álltam, soká, csöndesen,
és percek mentek, ezredévek jöttek -
egyszerre csak megfogtad a kezem,
s alélt pilláim lassan felvetődtek,
és éreztem: szivembe visszatér
és zuhogó, mély zenével ered meg,
mint zsibbadt erek útjain a vér,
a földi érzés: mennyire szeretlek!

Видео tóth árpád: esti sugárkoszorú (1923) канала panna