Manysi zene - Szankviltap

A sangur vagy szankviltap (manysi) vagy naresz-juh (hanti) "zenélő fa" nevű húros hangszer az obi-ugor népeknél ősi múltra tekint vissza, hagyományosan vallási szertartások alkalmával használták.
A tárgy általában cirbolyafenyőből vagy erdei fenyőből készül. A hangszer testének alsó része csónak formában van kifaragva, melyet rezonátor gyanánt egy vízszintes lappal borítanak. A hangszer egyik vége csúcsban végződik, melyre a húrokat összefogó bőrdarabot rögzítik. Másik vége kettéágazik, ezt egy összekötő rudacska kapcsolja össze. Erre a rúdra tekerik a húrokat, amit madárcsontokból készült hangolókkal láttak el. Az általában öt vagy hét rénszarvasbélből készült húr a hangszer egyenesre vágott lábán fut keresztül. A zenészek, énekesek vízszintesen a térdükre fektetve, vagy enyhén oldalára döntve játszanak rajta, két kézzel. Egyik kezükkel a húrokat pengetik, a másikkal a hang magasságát szabályozzák.

Az obi-ugoroknál minden szellemnek, istenségnek saját dallama van, amely az adott istenség attribútuma. A közösség minden tagja ismeri ezeket a dallamokat, és így pontosan tudják, hogy éppen melyik szellemet, istenséget hívja meg hangszerével a zenész, énekes. Az ilyen "zenélőfán" csak férfiak játszhatnak, általában különleges alkalmakkor, valamilyen szertartás, közösségi áldozat bemutatása, gyógyítás, vagy a megölt medve engesztelő ünnepe alkalmával. A többi napon a tárgyat a szent szánon, vagy a szakrális tárgyak között egy lábasházban tárolják, idegen tekintet elől elrejtve. A hangszer hitük szerint mind a három világszférába, a földre, az égbe és az alvilágba is képes közvetíteni. A "zenélőfa" a sámánoknak hagyományosan a dobbal egyenértékű hangszere volt, melynek szelleme minden használat előtt pénzt, ételt, vagy italáldozatot kapott.

(neprajz.hu)

Видео Manysi zene - Szankviltap канала Napkelet